Vajon azért működünk-e kislétszámú osztályokkal, mert többségében olyan gyerekek járnak hozzánk, akik nem bírnák a tempót az állami iskolákban?

Nem. A kislétszám nem a „tempó miatt” fontos, hanem azért, mert így lehet igazán mély, személyre szabott, élményszerű tanulást szervezni. A skandináv modellekhez hasonlóan nálunk sem a rohanás a cél, hanem az, hogy a gyerekek valóban megértsék, átélik és használni tudják a tanultakat. Akilencven perces órák változatos, aktív és gondolkodtató munkaformákkal telnek. A tanár nem egyszerűen leadja az anyagot: a gyerekekkel együtt dolgozza fel, és az ő visszajelzéseik, tempójuk, kérdéseik formálják az órát. Ez az elmélyülés csak kisebb létszámban valósítható meg igazán.

A tanulás része a dráma, a művészet, a designpedagógiai játék, a projektmunka és az előadások – ezek egyszerre fejlesztik a gondolkodást, a kommunikációt, az érzelmi intelligenciát és az önbizalmat. Egy világban, ahol minden adat egy kattintásra elérhető, különösen fontos, hogy az iskolában ne puszta információt adjunk, hanem kreativitást, figyelmet, belső stabilitást és valódi tanulási élményt építsünk. Itt a gyerekek teljes lényükkel vannak jelen: nemcsak az értelmükkel, hanem érzelmi és szociális készségeikkel, ritmusérzékükkel és alkotói képességeikkel is.Mi abban hiszünk, hogy a biztonságos, gazdag, élményszerű iskola magabiztos, együttműködő, gondolkodni tudó fiatalokat nevel – nem lassabbakat vagy „másokat”, hanem olyanokat, akiknek szilárd alapjuk van a világban való tájékozódáshoz.

A szabadabb légkörben felnövő diákoknak nem okoz később problémát a hagyományos oktatási rendszerhez szokni?

Tapasztalataink egyértelműen igazolják: a gyermekeknek nem okoz problémát a váltás, sőt, inkább az új tanárok lepődnek meg diákjaink nyíltságán és kezdeményezőkészségén.
Diákjaink éppen adaptivitásuk és érzelmi intelligenciájuk (EQ) révén emelkednek ki. Ahelyett, hogy passzív befogadásra nevelnénk őket, mi a belső autonómiát és a kritikai gondolkodást fejlesztjük, miközben egymás maximális elfogadására tanítjuk őket. A nyílt kommunikáció és a könnyed kapcsolatépítés képessége, amit nálunk gyakorolnak, transferálható kompetenciákat ad a kezükbe.
Tanulóink sokkal befogadóbbak, könnyen teremtenek kapcsolatot és integrálódnak sikeresen, mert birtokában vannak azoknak a meta-készségeknek és belső struktúráknak (önismeret, önmenedzselés), amelyek lehetővé teszik számukra, hogy gyorsan kiismerjék és alkalmazzák bármelyik új rendszer szabályait. Így nem kérdés, hogy hozzászoknak-e a hagyományos rendszerhez és magabiztosan veszik az akadályokat.

Mennyire hangsúlyos az idegen-nyelv oktatás?

Az idegennyelv oktatásunk koncepciója az élményszerű, funkcionális nyelvhasználat és a kulturális elmélyülés köré épül, messze túllépve a hagyományos óraszámokon. Az alsó tagozaton a gyermekek játékos nyelvoktatásban részesülnek, melynek óraszáma az előírtnál emeltebb, megalapozva ezzel a nyelvi nyitottságot és a magabiztos kezdeteket. A későbbiekben ez kiegészül anyanyelvi angol tanárunk társalgási óráival. A felső tagozaton a koncepció a gyakorlati nyelvismeret és a kulturális elmélyülés felé mozdul el. Kiemelten a brit angol kiejtés és a nyelv projekt alapú használata kap hangsúlyt. Módszertanunk szerint a nyelvtanulást rendszeresen kiegészítjük a learning by activity (tevékenységen keresztüli tanulás) élményével, amely során a diákok valós helyzetekben, funkcionálisan használják a nyelvet. Ennek egyik kiemelkedő példája a Friday Bakery projekt: a diákok angol nyelven kommunikálva, recepteket követve, és pénzt számolva működtetik a pénteki pékséget. Emellett a nyelvoktatást kiegészíti az English Teahouse társalgási forma. A teaház hangulatát megidéző, oldott légkörben zajló órákon a hangsúly a spontán társalgáson és az interaktív játékokon van. A célzott szerepjátékok és kulturális beszélgetések által biztosítjuk a magabiztos, funkcionális nyelvhasználatot, és mélyebb betekintést nyújtunk a brit kultúrába. Így a nyelvi készségek fejlesztése szorosan összekapcsolódik a gyakorlati készségekkel, és a nyelvtanulás nem öncélú feladat, hanem aktív, élményszerű cselekvés.

Kötelező-e az egésznaposság? 

Az első időszakban minden család maga döntheti el, hogy ebéd előtt, meseidő végén vagy a nap végén viszi haza a gyermekét. Kisiskolás korban különösen fontosnak tartjuk, hogy a szülők a saját gyermekük ritmusához igazítva választhassák ki a távozás pillanatát. Néhány hét elteltével azonban a csoport a sok közös szabad játék során szépen összehangolódik, és nagyon ritka, hogy valaki ne szeretné bent tölteni a délutánt.

Az egésznapos jelenlét teszi lehetővé a szellős, elmélyülést támogató időbeosztást. Van idő a reggeli beszélgetőkörökre, a hosszabb kinti szünetekre és a gyakorló feladatok iskolai keretek között történő megoldására. Ugyanilyen fontos, hogy helyet és időt tudunk biztosítani a demokratikus nevelés mindennapi gyakorlásának: a konfliktusok megbeszélésének, a közös döntéseknek, a csoportfolyamatokra való ráhangolódásnak. Ezek a helyzetek természetesek, értékesek – de időigényesek –, és csak nyugodt, nem rohanó napirendben tudnak valóban működni.

A hosszabb együtt töltött idő ugyanakkor nemcsak a tanulást és a játékot szolgálja. Lehetővé teszi, hogy az órarendben helyet kapjanak azok az elmélyült alkotó tevékenységek – fafaragás, festés, kézimunka, dráma –, amelyekhez idő, csend és folyamat szükséges. A délutáni sávban valósul meg az emelt szintű nyelvoktatás is, valamint azok a spontán együttlétek, amelyeknek ma, az elektronikus eszközökkel teli otthonok világában különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ezek a természetes, kötetlen helyzetek erősítik a közösségi kapcsolódást, fejlesztik a társas készségeket, és valódi teret adnak a gyerekeknek ahhoz, hogy önmaguk lehessenek.

Hogyan óvja és erősíti az iskola a gyerekek belső egyensúlyát?

A mai, gyorsan változó és bizonytalanságokkal teli világban különösen fontos, hogy a gyerekek belső stabilitást és ellenálló képességet építsenek. Nálunk a prevenció alapja a biztonságos, megbízható szociális közeg: a gyerekek minden nap megtapasztalják, hogy számíthatnak egymásra és a felnőttekre. Ez a kapcsolati háló valódi védelmet jelent a krízisekkel szemben.

Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a belső erőforrások fejlesztésére. A művészeti foglalkozások, a dráma és a napi rituálék teret adnak az érzelmek kifejezésére és feldolgozására. A gyerekek megtanulják felismerni a saját érzéseiket, nevén nevezni őket, majd konstruktívan kezelni a feszültséget.

Az élményalapú, gyakorlati tanulás – például az alkotóprojektek – kézzelfogható sikerélményt ad. Az alkotás öröme és a saját képességek megtapasztalása erősíti a magabiztosságot és a kompetens énképet. A demokratikus, időigényes, sok megbeszélést és közös döntést igénylő mindennapok pedig azt a tapasztalatot adják, hogy a konfliktusok nem veszélyt jelentenek, hanem lehetőséget a megértésre, az együttműködésre és a fejlődésre.

Így épül fel az a külső-belső védőháló, amely segít a gyerekeknek érzelmileg stabil, autonóm és ellenálló fiatalokká válni.

Milyen szakkörök vannak az iskolában? 

Sakkszakkörünket ifj. Grimm György mesterjelölt tartja.  Brit – angol nyelvű nyelvtanártól vehetnek társalgási angol órákat a gyerekek. Kézművesség textilművész tanárral. Science szakkör Peregovits László (biológus, NATE alalnök), a Természettudományi Múzeum egykori vezetőjével, megfelelő számú jelentkező esetén német, olasz, francia, spanyol nyelvórák állnak rendelkezésre ill. Meseterápiás foglalkozások Kovács Ágival.

Nyári táborok

A hűs és árnyas kastélypark kiváló helyszínként szolgál nyári táborainkhoz. A nyári szünet első hetében térítésmentes napközi tábort biztosítunk, ezt követően pedig egésznapos tematikus foglalkozások – pl.angol-, animáció-, kézműves-, gyerekjóga-, sakktábor – kerülnek megrendezésre. A nagyobbak számára „ottalvós” nyári táborokat és kerékpáros tábort szervezünk.

Hogyan teljesítenek diákjaink a kimeneti pontokon? Milyen esélyekkel indulnak a középiskolai felvételin? 

Bár pedagógiánk módszerei és ütemezése eltér a Nemzeti Alaptanterv előírásaitól, diákjaink a központi felméréseken rendre számot adnak tudásukról. A hetedik és nyolcadik osztályban külön felkészítést biztosítunk a felvételi vizsgákra, amelyet magasan képzett szaktanárok vezetnek, így a feladatok megoldása nem a családokra hárul, hanem az iskola keretein belül valósul meg. A program része a pályaorientációs tanácsadás, valamint a második félévben az éves munkák elkészítése, ahol a diákok személyes érdeklődésük és kreativitásuk szerint dolgozhatnak, és saját projektjeik révén mélyebb tapasztalatokra tehetnek szert.

Hogyan készítitek fel a gyerekeket a változó világ kihívásaira? 

Pedagógiánk fő célja, hogy a gyermekeket ne csak a jelen, hanem a jövő bizonytalan és folyamatosan változó kihívásaira is felkészítsük. Ennek érdekében alapvetően a belső motivációra építünk: fejlesztjük a kíváncsiságot, a gondolkodási képességet, a kérdésfeltevés művészetét, valamint a kritikai gondolkodást és a médiatudatosságot. Ez a belső késztetés alapozza meg az élethosszig tartó tanulás képességét.
A gyakorlati kompetenciák fejlesztése érdekében a diákokat rendszeresen döntési, cselekvési és vitahelyzetbe hozzuk. Előadói készségeiket és kreativitásukat írókörök és külső partnerekkel közös projektek révén képezzük a legmagasabb szinten. Kiemelten fontosnak tartjuk a kreatív és konstruktív aktivitásokhoz szükséges fizikai terek biztosítását, mint a műhelyek és művészeti termek. Itt a gyerekek alkothatnak, könyvet köthetnek vagy más kézi munkát végezhetnek, ezzel fejlesztve az alapvető problémamegoldó képességeket. Továbbá számos iskolán kívüli programot és találkozási lehetőséget szervezünk olyan elégedett szakemberekkel, akik munkájukat hivatásként tisztelik. Ez a holisztikus megközelítés teszi lehetővé, hogy diákjaink ne csak alkalmazkodni tudjanak, hanem vezetőivé váljanak a változásoknak.

Miben látják a 21. sz legnagyobb kihívásait? 

A 21. század világa sokrétű helytállást követel az egyéntől, mind magánéleti, mind munkaerőpiaci szinten, ami gyakran hozzájárul a pszichés és mentális egyensúlyvesztéshez. Bizonytalanságot élünk meg a technológia fejlődése, a társadalmi változások és a folyamatos információáradat miatt, ezért fontos, hogy a fiatalok megtanuljanak szelektálni, kritikusan gondolkodni, alkalmazkodni és új készségeket elsajátítani. Ehhez elengedhetetlen a stabil kommunikációs készség, az önismeret, az érzelmi intelligencia, az empátia, a csoportban való együttműködés és a konfliktuskezelés képessége. Ugyanakkor kulcsfontosságú a kreativitás, a művészet, a zene, a kézműves tevékenységek és a természethez való kapcsolat, amelyek értelmes önkifejezést és belső harmóniát adnak. A stabil kortárs kapcsolatok, tartalmas szabadidő-eltöltési lehetőségek, a túrázás, a játék és a sport szintén hozzájárulnak a testi és lelki egészséghez. Nem vitatható, hogy a testi egészség mellett a mentális jóllét, a lelki egészség és a reziliencia – a lelki-mentális állóképesség – védelme is felértékelődik, ezért is fontos a tudatos nevelés során a fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás értékeinek megismertetése. Mindezek együttesen segítik, hogy a fiatalok kiegyensúlyozott, magabiztos és kreatív felnőtté váljanak, akik nem csupán tudnak, hanem értenek, éreznek és felelősen cselekednek a világban.

Képesek lesznek-e diákjaink a világ folyton változó kihívásaihoz alkalmazkodni? 

Képesek lesznek-e diákjaink a világ folyton változó kihívásaihoz alkalmazkodni? 

A reziliencia alapjai közé tartozik az optimizmus fejlesztése, hogy képesek legyünk pozitívan, jókedvűen hozzáállni a változásokhoz és az ismeretlenhez. A reziliencia másik legfontosabb pillére az elfogadás: amikor számunkra kellemetlen esemény következik be, muszáj elfogadnunk azokat a tényeket, amelyeken nem tudunk változtatni (például elbocsátottak a munkahelyünkről) és a negatívumok helyett inkább nyitott ajtóként, új lehetőségek kincses ládájaként tekinteni az eseményekre.

Nem hátráltaltatja a csoportmunkA az egyén kiteljEsedésÉt? 

Gyakori aggály, hogy a csoportmunkában vagy közösségben végzett tevékenység hátráltatja az egyéni kibontakozást. Pedagógiánk éppen ellenkezőleg tekint erre: a kooperatív munka nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanazt csinálja. Éppen az a cél, hogy az egyén maximálisan megőrizze és kifejezze az egyéniségét, de ezt a tehetséget a közösség szolgálatába állítsa. A csoportmunkában való részvétellel két alapvető célt érünk el: egyrészt tudatosítjuk a gyermekekben, hogy mindenki felelős a saját életéért és a csoportban vállalt szerepéért; másrészt megmutatjuk, hogy sok jó, egyedi ötlet szinergikusan összeadódva mindig egy sokkal nagyobb, közös alkotást eredményez. Így a csoportmunka nem az egyéniség feladása, hanem annak magasabb szintű, felelős kiterjesztése.