Ötödik-hatodik osztályosok előadása.
Pócsi Laura, dráma tanárunk asztalhoz ült és egy modernkori feldolgozást kerekített a görög mitológia jól ismert témájából, Erisz almájáról. A hosszú, tréfás próbaidőszakot egy sikeres előadás követte, csodálatos jelmezekben – a szülők értő keze munkája nyomán. Az iskola tanulói, pedagógusai és a szülői közösség együtt kacagott, örültünk a hangos sikernek. Fogadjátok szeretettel Laura beszámolóját:
A tavasz eljövetelét fák övezte iskolánkban egyre fokozódó jó kedv, és ébredező energiák kísérik. Valódi újjászületésnek éljük meg mi magunk is a természet ébredését, és ilyenkor a duzzadó energiákat drámaelőadásokban csatornázzuk le.
2025 tavaszán görög projekt keretében az évkörnek ez a szakasza összefonódott az antik görögség emberképének, világképének megismerésével, átérzésével. Több oldalról közelítettük meg ezt az ötödik osztályhoz olyan jól illő hangulatot, az egyik út az Erisz almája c. előadásunk létrehozása volt.
A diákok maguk választották ki azt az istent – archetípust -, akit/ amit közel éreztek magukhoz. A drámaórákon sok görög történetet dramatizáltunk, ezek a csoportos improvizációk is beleszövődtek a színdarabba.
Fontos szempont volt a játékunk során, hogy megvalósulhatott az ókori görög színházra jellemző közösségi forma is: a játszók a falu tagjainak játszottak, mindenki ismerte őket. Így az előadás feszültségét – a szerepükben lubickoló gyerekek mellett – az adta, hogy erősen reflektált az osztály és az egész iskola akkori helyzetére, közösségi viszonyaira, ezzel oldva a mindennapi feszültségeket.
Hatalmas élmény alkotással életben tartani a kultúránkat, jelenné tenni régen letűntnek hitt időket, megérezni az akkori világkép igazságát. A görög dráma pedagógiai ereje felbecsülhetetlen, hiszen segít megérteni a választás, a következmények és a sors bonyolultságát. A drámamunka hitelességét mindig le lehet mérni azon, hogy egy-egy munka alatt mennyit változnak a gyerekek: épül a közösség, önismeretet, önbecsülést nyernek a résztvevők, és máshogy nézünk a világra, mint alkotás előtt. Ez a megélés velünk marad, része lesz annak a belső erőforrásnak, amiből meríteni tudunk nehézségek idején.
