Családi kalandtúra – együtt indítottuk a tanévet
Csapatépítő kalandtúrával zártuk az elmúlt évtizedek legperzselőbb nyarát. Néhány csodás napot tölthettünk együtt a Mosoni-Duna partján, ahol a közös élmények, a természet közelsége és az együtt töltött idő, a víz frissessége feltöltött és lassan újra egymásra hangolt bennünket.
Egy közösség ereje a közös történetekből, az együtt megélt pillanatokból és az egymás iránt kialakuló bizalomból születik. Abból a tapasztalatból, hogy számíthatunk egymásra, szükségünk van egymásra, és jó együtt létrehozni valamit.
Amikor kicsik és nagyok, életkortól függetlenül együtt eveznek, fát gyűjtenek, zöldséget pucolnak, segítenek a tűzrakásban, bográcsoznak vagy megoldanak egy játékos kihívást, valami nagyon ősi és természetes történik. Olyan helyzetekben találják magukat, amelyekben a közösség minden tagjának lehet szerepe.
A gyerekek figyelnek a természetre és egymásra, alkalmazkodnak, beszélgetnek, kacarásznak, segítenek. A kisebbek ellesik a nagyobbaktól, a nagyobbak felelősséget vállalnak a kisebbekért. Közben észrevétlenül megtapasztalják, milyen érzés egy nagyobb közösséghez tartozni, és fontos szereplőjévé válni egy közös történetnek.
A felnőttek is közelebb kerülnek egymáshoz. Szülők, pedagógusok és gyerekek együtt cipekednek, eveznek, tüzet raknak, előkészítik a bográcsot, majd közösen ülnek asztalhoz. Ezek az egyszerű, közös tevékenységek olyan kapcsolatokat szőnek, amelyek a 21. század individualizálódó és sokszor bizonytalan világában különösen értékes kapaszkodót jelenthetnek.
A természet mindeközben nem háttér, hanem maga is része a közös élménynek. A víz, a tűz, a mozgás, a fények, a hangok és az élővilág közvetlen megtapasztalása segít lelassulni. Figyelni arra, ami éppen történik. Jelen lenni. Mai szóval talán mindfulnessnek neveznénk – a gyerekek számára azonban egyszerűen csak: együtt lenni a világban.
Az ilyen együttlétek erősítik a gyerekek önállóságát, együttműködését, kezdeményezőkészségét és egymás iránti érzékenységét. A családoknak pedig teret adnak a kiszakadásra, a feltöltődésre és arra, hogy a hétköznapi szerepeken túl is megismerjék egymást.
Hisszük, hogy a jövőre való felkészüléshez ezek a tapasztalatok is hozzátartoznak. Az együttműködés, a kölcsönös segítség, a közösséghez tartozás és a természettel való élő kapcsolat olyan belső erőforrások, amelyekre egy változó világban egyre nagyobb szükségünk lehet.
A tanévet így szeretjük kezdeni: élményekkel telve, egymásra hangolódva, vidáman – egy kicsit közelebb egymáshoz és a minket körülvevő világhoz.