Ellátogattunk a Múzeumkertbe, Füvészkertbe… a főváros ama kis szegletébe, ami a kamasz fiúknak az egész világot jelentette. A belváros az ő játszóterük, identitásuk kialakításának és megélésének, hatalmi játszmáiknak színtereként jelenik meg a regényben, ami számunkra, vidéki osztályként rendkívül izgalmas terep.
A Pál utca 2–6. és a Mária utca 48–46. közötti üres telken állt a grund, a Pál utcai fiúk birodalma, méghozzá egy fatelep mellett, amelynek farakásai szűk utcákat alakítottak ki, és erődként is szolgáltak. Lakott itt egy őr is az eperfa alatti kunyhóban.
„most már a Pál utcai grundon is nagy, négyemeletes ház szomorkodik, tele lakóval, akik közül talán egy se tudja, hogy ez a darabka föld néhány szegény pesti kisdiáknak a fiatalságát jelentette.”
„Csónakos lejött a fáról, s azzal elindultak mind a hárman, szépen négykézláb, a domb felé. A nagy, titokzatos Füvészkertre ilyenkor ráül a csönd. A látogatók elmennek a jelző harangszóra, s nem marad ott más idegen, mint csak az, aki rossz járatban van, vagy az, aki haditerveket forgat a fejében, mint ez a három kis sötét alak, aki gombóccá gubbaszkodva lopózott egyik bokortól a másikig.”